LOVAS VICCEK
Hogy hívják az elmebeteg lovat?
-Pszihopata
_
-Hogy hívják a fagyasztott pacit?
-Igló.
_
-Mondja, Jean, miért tesznek a ló alá homokot?
- Azért, hogy felálljon, uram!
- Jean, akkor hozzon nekem is két lapáttal!
_
Hogy hívják a varázsló lovát?
- Hát varázsló!
_
Egy cowboy csípőre tett kézzel áll meg az ivó előtt
- Hé! - ordítja. - Ki kötötte el a lovamat? Ha öt percen belül nem kerül elő, olyat teszek, amilyent még soha...
- Na, és mit?
- Gyalog indulok haza
_
Két fiú beszélget
- Képzeld, a nővérem lovagolni jár, hogy lefogyjon.
- Na és? Van eredménye?
- Persze! A ló már húsz kilóval könnyebb
_
A skót fordítva ül fel a lóra, és a ló farka felé les.
- Miért ültél fel fordítva? - kérdezi a barátja.
- Várok.
- Mire?
Tegnap a zabbal lenyelt egy pennyt
_
Két lovas beszélget
- Mióta lovagolsz?
- 12 éve.
- Ó, hát 10 évet nyugodtan letagadhatsz.
_
Beteg a székely lova. Átmegy a szomszédhoz és kérdezi:
- Hé, szomszéd! Maga mit adott a lovának, amikor beteg volt?
- Terpentint.Hazamegy a székely és másnap reggel ismét jön:
- Hallja szomszéd! Megdöglött a lovam.
- Hát, az enyém is!
_
A lókupec ajánl egy lovat a parasztnak, és felülteti rá.
A lóval vágtázni kezd, és neki megy a falnak. Mire megszólal a
paraszt:-Te, lókupec! Ez a ló vak?
-Áh, dehogy, csak vakmerő!!!
_
- Mi lesz a lovas ólomkatonából, ha átmegy rajta az úthenger?
- ???
- Lemez lovas.
-
LOVAS VERSEK
Weöres Sándor:
Paripám csodaszép pejkó
Paripám csodaszép pejkó,
Ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat
Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor
Juhász FerencCsikóellés
Májusi rózsák nyíltak éppen,
bodza bomlott és orgonák,
mikor a ló elleni készült.
Sokszor pihent, döcögve járt.
Pöttöm legényke jártatta lassan
virágos réten és dalolt.
Mire fáradtan hazaértek
az ég kék vállán ült a hold.
Az istállóban, puha almon,
tajték verte ki, remegett,
szuszogtak, fújtak, fekve nézték
szétterült hasú tehenek.
Amikor a kazlak is aludtak,
s a göncöl rúdja délnek állt,
a ló megellett. Sokáig nyalta
leragadt szemű csikaját.
Anyja mellett aludt a jövevény,
dunnából kiszakadt pehely.
Sose terűlt a szalma szebben,
nem aludt így a hó, a tej.
Piros kalappal jött a hajnal,
intett és aztán elfutott.
A csikó fölállt, csomós kis lába
reszketett, akár a habok.
S hogy az ablakon bedugta kék orrát
a reggel, s rájukszagolt,
anyja hasát döfködte vidáman,
hamvas pofával megszopott.
Lombok susogtak össze-vissza,
tyúkok kotortak, boldogok,
rígységükben elhervadtak
az arany-szirmú csillagok.
NAGY LÁSZLÓ KISCSIKÓ-SIRATÓ
Fehér volt anyád, te meg fekete,
anyádat elásták, de te nem tudtad,lefeküdtem melléd, simogattalak,
sajnáltalak téged, bársony-kiscsikó,
puha volt a füled, mint a kisnyúlé,
nyakadon a csengő piros szalagon,
de te nem csengettél, bársony-kiscsikó,
szívedet hallgattam, alig dobogott,
tartottam orrodhoz gyenge tollpihét,
tollpihén a lelked alig remegett,
sirattalak téged, bársony-kiscsikó,
nem kellett már neked a dudlis üveg,
inkább a földhöz verted halántékodat,
tejfoggal haraptad piros nyelvedet,
siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó,
bőrödet lehúzták, szárítják a napon,
sírodat megásták a meggyfák alá,
gyönge a te csontod, mint a babáké,
a hajnali harmat széjjel őröli,
bőrödből csinálnak fekete sipkát,
drága bőrtarisznyát borosüvegnek,
siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó,
a gyenge lucernát nyulak csipkedik,
ott ficánkolsz te a csillagok között,
onnan megrugdosod az én szivemet,
minden reményünket befödi a hó,
siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó.